A Hold megáll az égen hogyha lát,
hogy bámulattal nézze lenn egy tündér arcát.
A napsugár is úgy térdel eléd,
mint hű cseléd, ki bálványozza hercegnőjét.
Hányszor álmodtam rólad,
hányszor kérdeztem, hol vagy,
hányszor vágytam, hogy hozzád szóljak.
A szívem csak Rád várt!
Végre itt vagy újra oly közel,
s én itt állok az éjben lázas, szédült fővel,
hisz téged rejt ott kinn a vak sötét,
csak néhány lépés kell és máris nálad lennék.
Hányszor álmodtam erről,
hányszor vágytam, hogy eljöjj,
a csendből néha egy sóhaj feltör,
s elrepít hozzád.
Nincs más csak ez az érzés,
rég várt öröm és féltés.
Száz év múlhat és nem lesz másképp,
ez a perc oly szép!
Két szív kimond egy törvényt,
túl él vihart és örvényt.
Elszáll kétely és kétség,
csak a szerelem él még!
Bennünk él egy “őszi estétől”.
Egy szép mosoly, egy édes arc, egy tánc.
Tudtam, ahogy szívem dobban!
Tudtam rögtön, TE kellesz csak!
Tőled támad fel a láz!
Nincs más csak ez az érzés,
rég várt öröm és féltés,
száz év is múlhat és nem lesz másképp,
ez a perc oly szép!
Két szív kimond egy törvényt,
túl él vihart és örvényt,
kétség, ami volt elszállt,
csak a SZERELEM vár ránk!
Két szív egyetlen érzés,
Ő hív minden más elvész,
más kép számomra nincs már,
ez az egy, amely most vár!
Két szív meglelte ÁT-ját,
hol a BOLDGOSÁG vár ránk!!
Névnapi mondóka
/József Attila/
Timce-Timóka
fürge manóka
mókusi móka.
Táncol a lába
karja és háta
keze és talpa.
Csizmája sarka
csipcsiri-csóka
röppen a csókja.
Piros az arca
ahogyan járja
Timce-Timóka.
Kicsi MókusMaszatom!
Köszönöm szépen!
Szeretlek nagyon!
🙂
54!
,,.,
Abigél (musical) – Két szív
A Hold megáll az égen hogyha lát,
hogy bámulattal nézze lenn egy tündér arcát.
A napsugár is úgy térdel eléd,
mint hű cseléd, ki bálványozza hercegnőjét.
Hányszor álmodtam rólad,
hányszor kérdeztem, hol vagy,
hányszor vágytam, hogy hozzád szóljak.
A szívem csak Rád várt!
Végre itt vagy újra oly közel,
s én itt állok az éjben lázas, szédült fővel,
hisz téged rejt ott kinn a vak sötét,
csak néhány lépés kell és máris nálad lennék.
Hányszor álmodtam erről,
hányszor vágytam, hogy eljöjj,
a csendből néha egy sóhaj feltör,
s elrepít hozzád.
Nincs más csak ez az érzés,
rég várt öröm és féltés.
Száz év múlhat és nem lesz másképp,
ez a perc oly szép!
Két szív kimond egy törvényt,
túl él vihart és örvényt.
Elszáll kétely és kétség,
csak a szerelem él még!
Bennünk él egy “őszi estétől”.
Egy szép mosoly, egy édes arc, egy tánc.
Tudtam, ahogy szívem dobban!
Tudtam rögtön, TE kellesz csak!
Tőled támad fel a láz!
Nincs más csak ez az érzés,
rég várt öröm és féltés,
száz év is múlhat és nem lesz másképp,
ez a perc oly szép!
Két szív kimond egy törvényt,
túl él vihart és örvényt,
kétség, ami volt elszállt,
csak a SZERELEM vár ránk!
Két szív egyetlen érzés,
Ő hív minden más elvész,
más kép számomra nincs már,
ez az egy, amely most vár!
Két szív meglelte ÁT-ját,
hol a BOLDGOSÁG vár ránk!!
9!